 |
Fekete Vénusz
1
Zsoltár Zord középkornak vajudásos éje szállt szívemre éjszínű denevérként, s kárhozott vággyal dalolok tenéked, Fekete Vénusz. Gyertyaláng lobog, piros árny suhan ránk, asszonyok gyűlnek fekete misére, a papod vagyok s te az éjkirálynő. Fekete Vénusz. Bánatom nehéz miseköntösében hódolok neked szomorú szavakkal, illatos tömjén hizelegve bódít, Fekete Vénusz. Régi oltárok süllyedő kövén át új szerelmeknek diadalma zendül, s véres ujjakkal verem egyre lantom, Fekete Vénusz. |