Ébredés   Reggel ha ébredsz s harsonáz feletted ez a mindennapos föltámadás, már megtudod, nem él sok-sok szeretted, ki éjjel élt s szivedbe bánat ás,   de mert álmodba mindezt elfeledted, oly frissen-új, ködös a számadás, hogy percekig nem fáj, mint régi heg fed s nézed magad, minthogyha volna más,   üres közönnyel. Még kacagni is mersz, min sirni szoktál, majd mindent megismersz, hogy ez tiéd, eldobni nem lehet   és - mit tehetsz? - mint szennyes, unt ruhádat magadra öltöd csöndesen a bánat bilincseit, viszed a végzetet.

 

vissza