 |
Francia lány
Még meg se láthattál,
még észre se vehetted, hogy észrevettelek, Marcelle, pincérlány, a rövid fekete selyemszoknyádban s a fehér kötényeddel, már az ajtóban azonnal tizenöt különböző kis mosoly indult meg, habozva, az orrodról, a homlokodról, a füledről, a hajadról, az álladról, a két halvány-rózsaszínre festett arcodról, a szájad, a szájad, a szájad felé: s játszva remegtek, alig láthatóan, türemkedve tusáztak egy darabig, majd hirtelen egybefutottak, és te összefogtad művészi kézzel, egyetlen kecses, furcsa mosollyá, és mikor odaértél a helyemhez, mint egy kertésznő, leejtetted elébem. |